Dreams and scars

Két hete kezdtem el apu kedves,halk szavú felszólításai után esténként futni.Frenetikus,de tényleg,főleg ha végeztem vele.Két alkalom után apa megkérdezte,hogy nem szoktak-e kergetni a kutyák/részegek.Így kell ám meghozni a kedvét az embernek a futáshoz.Csak néhány perverz szólogat be akik a kisbolt mellett vedelik a sört,de nekik könnyű,nem ők fagynak le,nem nekik könnyezik a szemük a hidegtől és még levegőt is kapnak.Nem olyan rossz futni,de mire ráveszem magam,hogy elinduljak..hát nemtudom,jobban szerettem fitnessre járni.Aztán kaptam valmelyik nap egy könyvet,valami gigaszuper futócsávó írta,és egész lelkes lesz tőle az ember,csak a kapuig tart a lelkesedés.Na mindegy,apa 18 éve fut,valami szakirodalom csak kell...Ebből jöttem rá,hogy mint a nők nagy része énis lábujjhegyen kezdtem el futni,ami hatszor nehezebb,kényelmetlenebb mint kéne,és egyébként is szarul néz ki.A könyv szerint az elején elég heti 3-4szer futni,mások szerint jó az naponta is,mert "úgy megszokod,hogy hiányozni fog".És egyébként is,ha túlvagy az első holtponton,szuper lesz az egész.Vagy nem jutottam el még a holtpontig se vagy nem tűnt fel,de nem igazán élveztem el és nem gondoltam azt se,hogy hjaj ez mekkora jó.Biztos nem elég fél óra a szellemi orgazmusig.A közelben meg egyedül valami Mónika Fitness(nyehehe) nevezetű kínzóterem lelhető fel,de majd benézek,nem olyan poén esténként futni...Kivéve akkor amikor meg akarom előzni az előttem slattyogó nőcit,aki azt hiszi,hogy üldözöm,és begyorsít,de én is,úgyhogy fél utcát rohantunk mire feltűnt neki,hogy nem akarom kirabolni,csak szimplán futok...Az előírt edzéstervet meg véletlenül sem tartom be,de aztán magamra vessek ha valami fájni fog.Úgylegyen.