Egyszer volt,hol nem volt,a sáros bakancsokon túl,a padlásfeljáró kis csücskében élt a rákoscsabai minihadosztály.Népes seregük több tucat szakaszból állt,köztük voltak a taktikai berepülő-legyek,a rettenthetetlen magasugróbolhák akik minden védőfalon átficcentek,és a sisakos-páncélos hangyahad.Békés gyakorlatozásukat egy borús napon a rohamsisakos ugrópókok zavarták meg akik szövetkeztek a gonosz nehéztüzérséggel,a keresztespókokkal.Harcuk a legutolsó padláslépcső alatti kis ficakért zajlott.Kora hajnalban kezdetét vette a háború.A páncélos hangyák a nehéztüzér keresztespókokkal vívtak állóháborút,a magasugróbolhák a rohamsisakos ugrópókok védősáncait bontották le több-kevesebb sikerrel,a taktikai kommandós harci legyek voltak segítségükre akik kenyérmorzsákkal bombázták a pókok hadát.A pókok előzőleg bekészültek a réti szarvasbogaraktól kölcsönkért kitinpáncélokkal,így órákig tudtak védekezni az egyre agresszívabb támadástól.A hangyák segítségére sietett a nagycsápos-radarszöcske aki pillanatokon belül felmérte az ellenség mozgását,és támadásai kisérleteit testénél másfélszer nagyobb infracsápjaival.Ez lett a szerencséjük,épp időben tudták kivédeni a kukoricaszemmel való póktámadást,és halálos csapást mértek a betolakodókra.Nem sokkal később vidáman ünnepelt a kis csapat,és bekerült a történelemkönyvükbe eme orvtámadás győztes vége.

Khm..drága Ditával beszélgettem msn-en amikor valahogy jött az ugrópókos téma,aztán megszállt az ihlet és borzalmas mesével szórakoztatom a blog olvasóit(már ha van olyan).Nézzétek el nekem,hogy késő van.A történetnek egyébként nincs valós alapja,leszámítva két pókot amik ideköltözésem után feltűntek szobámban.Jelentem,már nicsenek az élők sorában.Egy perces néma csöndet kérünk.